„Mi vagyunk az erő és az anyag csodája, ami önmagát hozza létre az akaraton és a képzeleten túl. Az Univerzum éltető ereje formákkal kísérletezik, és Te vagy az egyik varázsló. Én a másik, és a többiekről se feledkezzünk meg. Az Univerzum elevennek kiáltja ki magát és mi vagyunk az egyik kiáltása.”
Ha teremteni akarsz valamit, idézd fel a legutóbbi megvalósult vágyakozásodat. Szerettem volna egy diktafont. Fel akartam venni a meditációim, utazásaim élményeit, a Barátaimmal folytatott beszélgetéseimet, mert nagyon sok olyan dolgot kimondunk ilyenkor, amire esetleg később nem is emlékezünk. Pedig fontos lenne. Felmentem a guglra. Árukereső. Szóval mindegy, nézegettem, mérlegeltem, ízlelgettem a választékot. Elmentem egy nagy sztorba is, hogy jól megfogdossam a kedvenceket. Aztán beletekintettem a pénztárcámba és kiválasztottam a lehetőségeimen belülit. Vidulva vittem magammal a zsákmányt.
Az új élet megteremtése is hasonló módon megy végbe. Meg kell kívánni azt az életet, amit élni szeretnél. Azt a tevékenységet, amit csinálni szeretnél. Azt a partnert, akivel örömteli élményeket szeretnél átélni. Stb. Ehhez nem kell más, mint teljesen azonosulni azokkal a képekkel, amit a saját elmédben formálsz meg. Egyszerűen elképzeled olyannak, amilyennek akarod. Fejlesztgeted, finomítod, egyre inkább a magadénak érzed, szinte már éled is. Érzed a tapintását, illatát, azokat az érzeteket, melyeket a cél magával hozhat. Ragaszkodni kell jelenlétéhez. Ha van időd, fel kell eleveníteni a képzeleted teremtményének pillanatnyi állapotát. Újabb részletekkel kell színesíteni, fejlesztgetni. El kell azt is képzelni, hogy milyen hatással lenne a teremtményünk a többi embertársunkra. Mennyire akarják Ők is, hogy megvalósuljon a teremtő magunk képe. Mennyi örömöt adna számukra, milyen sokat tenne hozzá mindannyiunk életéhez.
Aztán, ha a teremtmény is úgy akarja, mert eljött az idő, megszületik és életre kell. Nem kell előre gondolkodni azon, hogy hogyan. Ezt rá kell bíznunk a képzeletünk tárgyának teremtő szándékaira. Ő tudja a dolgát és talán még jobban is, mint Mi. A türelem erényét gyakoroljuk addig. A várakozás sem telik el hiába, hiszen folyamatosan a teremtő képzeletünkkel vagyunk elfoglalva és nem a várakozás türelmetlenségével.
Csak azt nem tudom, mitől remeg a kezem és a szám széle….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése