Ima

Tanuld meg a víztől követni az utad,

Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.

Tanulj az árnyéktől őrködni éberen,

Tanulj a sziklától megállni helyeden.

Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,

Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:

Hogyan kell életed leélni csendesen.

Tanuld meg tőlük, hisz mind testvéred:

Hogyan kell szépen élni és szépen halni meg.

Tanuld a féregtől: semmi sem felesleges,

Tanuld a rózsától tisztán maradni meg.

Tanuld a lángtól elégetni szennyed,

Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.

Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,

Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.

Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,

Tanuld a csillagoktól, hogy az Égben az erőd.

Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj,

Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől se félj.

Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,

Nézd meg, milyen terhet cipel a hangya.

Tanuld meg a világtól, hogy a légy szép és kecses,

Tanulj a kismadártól, szabadon repülgess.

Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint Ő,

Mindentől tanuljál, mert mind veszendő.

Úgy figyelj utadon, mi célhoz viszen,

Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!