Árnyék

Szellemünk erejét hatalmas hittel és lelkesedéssel kell önmagunk árnyéka ellen bevetnünk. Ott, ahol a félelmeink és a rögeszméink tanyáznak, minden erőnket latba kell vetni ahhoz, hogy a szükséges áttörést el tudjuk érni. Blokkjaink kivetülései sokkalta nagyobb teret sötétítenek be, mint elképzelni tudunk, de nem kell megijedni ettől, mert ezt nevezik élettapasztalatnak. A rémületünk is csak azért van, mert azt hisszük, hogy ezekkel a rémképekkel együtt kell élnünk létezésünk végestelen végéig. De ez hülyeség. Választhatjuk azt is, hogy felfogtam, megértettem, elhelyeztem a tudástáramban és el is engedtem várva a következő tapasztalást. Ebben a formában egyfelől könnyítünk az elménk által irányított kezünk (akaratunk) remegésén, másrészről a kézben tartott lámpásunkkal is egyre nagyobb területet tudunk visszaszerezni a saját árnyékunkkal terhelt életkörülményeinkből.