Az Utazás

Egy nap felismerted,
mi a dolgod,
és hozzá is fogtál,
bár körülötted mindenki
jobban tudta, mi jobb neked,
bár az egész ház remegni kezdett,
s a régi béklyót érezted a lábadon.
"Ments meg!"
- kiáltozta mindenki.
De te csak mentél tovább.
Tudtad, mi a dolgod,
bár a szél mindenbe
belekotort görcsös ujjaival,
és ők szörnyen búsultak.

Már így is későre járt,

s a vad éjszakában
az út telis-tele volt
letört ágakkal és kövekkel.
Ám mikor elhalkult a hangjuk,
szép lassan átszűrődött
a csillagok fénye a felhőkön,
s meghallottál egy új hangot,
lassanként felismerted
benne a saját hangodat,
amely mindig veled volt,
amikor egyre mélyebbre
hatoltál a világ szövetében,
eltökélve, hogy megteszed
az egyetlen dolgot, amit megtehetsz,
hogy megmented az egyetlen életet,
amelyet megmenthetsz.

Mary Oliver