Napi Szösszenet

Uralod, ha elengeded.
Eléred, ha nem kergeted.
Tiéd, ha már nem akarod.
Megtalál, ha nem kutatod!

Megosztás

A másoknak feltett kérdéseink és a külvilág irányába leírt, kimondott megosztásaink hozzák lendületbe azokat a megoldásokat, melyek igazán foglalkoztatnak minket. Azt a képet, zenét, írást, amit megmutatsz magadról, amit megosztasz másokkal, amilyen témák éppen foglalkoztatnak téged, az Vagy. Ami nem jön ki belőled az csupán megoldatlan kihívás, elfeledett gondolat, egy illúzió rémképe marad.

A megosztásaidra, a feltett kérdéseidre érkező válaszok és reakciók biztosítanak neked teret arra, hogy a visszajelzésekben egyrészt felfedezd önmagad bátorságát, másfelől a válaszd adó támogató nagyszerűségét. A merészséged nem csak a kitárulkozásban, a kinyilatkoztatásban van, hanem abban is, hogy a kiáramoltatásoddal másokat is inspirálsz a magadéhoz hasonló cselekedetekre. Hiszen a támogató szó vagy bármilyen formájú visszacsatolás egyben a válaszadó manifesztációja is egyben arról, hogy Ő hogy van, Ő miként azonosul a Te általad felkeltett energiahullámhoz, vagy egyszerűen csak, mi a túró van benne az ügyeddel kapcsolatosan. A lényeg, hogy lehetőséget teremtettél másoknak is a megosztásra és önmaguk megfigyelésére.

Például:

Egy Barátom veszteségeket szenvedett el az utóbbi időben és most nagy a szomorúsága. Ezt meg is osztotta velünk. Bátorság a részéről a közzététel, de egyben arra is inspirál minket, hogy a veszteséggel kapcsolatosan mi is megnyilatkozhassunk ama tekintetben, mit is jelent nekünk a veszteség élménye.

Egy együtt érző kép kitétele azt mutatja, hogy saját szemünkkel is képesek vagyunk látni és befogadni a fájdalmát. Egy fehér színű virág a fényt biztosítja a sötét órák örökkévalóságában.
Egy lassú tempójú zene az együtt rezgést, az együtt létet biztosítja a Barátnak, hogy ne érezze magát egyedül még akkor se, ha nem hagyták magára.
Ugyan ezek szóban, írásban történő megformálása még nagyobb jelentőséggel bír, még nagyobb részvét közvetlenségét tükrözik. Valódi partnerséget mutatnak a válaszadóktól.
Egy „őszinte részvét” nyilvánítás már kicsit távoli nekifutást jelent az illetőtől vagy tükrözheti a veszteségtől való félelmet, esetleg a „nem is tudom, mit mondjak” gondolatisággal. Ez nem ciki, mert egyébiránt nem is lenne szükség megnyilvánulni, a válasz csak lehetőség, nem kell minden áron belefolyni mások élményébe.
„Milyen egyedül lehet ez a lány?” kérdés, elég távoli állapotot és nagy félelmeket tükröznek vissza.

Ergorum sodrikum (ez nem jelent semmit), ha kinyílunk mások felé, egy kívülálló szemével jól megfigyeljük, milyen hullámokat gerjesztettünk, befogadjuk és el is engedjük a reakciókat, a megélt, megfigyelt és helyére került tapasztalatok birtokában képet alkotunk a továbblépésről, és megcselekedjük a problémáink feloldására a következő tökéletes lépést.

(valaki matat a záron…….hozzák az injekciót……. szép álmokat….)
hhhhrrrrkkkkk…pityipű…..

Teremtő jelenlét

Amikor az egyén képes a fókuszát a jelen pillanatában megállítani és fokozatosan kiterjeszteni, akkor egyedülálló lehetőség birtokosa lesz. Ez először is abban nyilvánul meg, hogy kikeveredik a problémáinak és kérdéseinek megoldása során rá nehezedő döntési kényszer terhe alól. Ez - a stop gomb megnyomásáig - másodpercenkénti választással ajándékozta meg őt és környezetét is. Ebben a színes választási forgatagban, amikor is saját magunk és a minket körbe vevő tömeg is állandó döntési kényszerben apasztja a nullára akkumulátorait, már csak akkor vesszük észre a kredencben a mécses tartó dobozt, ha lefejeltük.

A második jól megfigyelhető vonás, hogy teljesen megszűnik a tervezési fázis és marad elegendő energiánk arra, hogy képeket tudjunk alkotni egy általunk elképzelt jelenvalóság örömteli pillanatairól.

A módszer egyszerű: jelen vagyunk önmagunkban, kiszűrve a közvetlen környezet impulzusait. Egyáltalán nem nehéz. Saját magunkra kell csak figyelni. Nem az orrunk hegyét, vagy a lélegzést, vagy az energiát, ami ide-oda áramlik, jön és megy. Ez csak misztikus okosság. Nem is olcsó megtanulni. Elég ennyi: ülök az uszoda folyosóján, lábam keresztbe téve, kezemben a toll és a füzet. Mellettem hajat szárítanak, egy gyereknek éppen fáj a hasa. Elég nagy a zaj, de nem zavar, hiszen éppen írok. Mosolygok magamban, mert azon tűnődtem, hogy éppen olvasod, hogy leírom, amit olvasol. Nem röhejes ez. Csak két jelenvalóság összefolyik az eltérő idejűsége ellenére, és mindkettőnknek mosolyt csal az arcára. Szeretném tágítani ennek a pillanatnak a lehetőségét azzal, hogy sokan olvassák ezt az írást, és még többen mosolyognak. Többeknek sikerült megmozgatni a fantáziáját, a képi látásmódját azzal, hogy az olvasás közben, most, azon méláznak, miképpen lennének képesek ők is előre befolyásolni a saját jövőjüket egy teremtő gondolattal.

Nevetek önmagam izgalmán, mert már előre látom, hogy a hajnali NHL meccs után azonnal meg fogom Veletek osztani az írásomat. Inspirálni és provokálni fog. És ennek szánom. Provokáció és inspiráció. Teszek mellé majd egy reggeli kávé frissítő illatát és a felszolgálás kedvességét. 2 csészével küldöm. Mert meg is dumálhatnánk az egészet. Az én kitágított képzeletemben már folyik a diskurzus. Kávé, saját készítésű, roppanós keksz, illatok, érzések és halk megosztások. Együttlétben vagyunk együtt. Fény, színek, nyugodt tér és az összekapcsolt figyelem. A jövő alakul, mert egy mosolyra lettem figyelmes, ami a fülcimpám felé igyekezett. Nem képzellek a térbe konkrétan Téged. Ha ezt tenném, a vágyakozás köszönne be és az ego képzeletévé silányítaná le a harmónia-teremtő valóságom látószögét. Tudod, hogy várlak, tudom, hogy várod a képet szemed vetítővásznára.

Lábat cseréltem és észrevettem, hogy teljesen eltűntek mellőlem az uszoda titánjai és titánillái, a sellők és a szüleik. Nem köszöntem el Tőlük, mert nem is vettem észre, hogy leléptek. Erős volt a jelenlétem, nagy volt a koncentráció, élmény a kép. Ha ebből nem lesz valóság, akkor lángos sem lesz otthon ma este – gondoltam.

……….

És volt!!!

És Lili-baba is előkerült.

Mindenkinek szép napot!

Ma próbáld ki, hogy nem problémázol, nem döntesz, és sokat úszol a képzeleted hullámain egy hártyavékony szörfdeszkán

Napi Szösszenet

Az öreg Cherokee indián mesél az unokájának, hogy egy harc dúl a lelkébe. A harc két farkas között zajlik. Az egyik a gonosz és tele van dühvel, irigységgel, bánattal, fájdalommal, arroganciával, önsajnálattal, bűntudattal, kisebbségi érzéssel, hazugsággal, hamis büszkeséggel, felsőbbrendűséggel. A másik jó és tele van békével, örömmel, szeretettel, alázatossággal, reménnyel, szépséggel, jósággal, kegyességgel, bőkezűséggel.

Az unoka egy rövid gondolkozás után megkérdezi: és melyik farkas fog győzni?

Az öreg válasza: amelyiket etetem.

Ima és meditáció

IMA és MEDITÁCIÓ

Szólítjuk szülőbolygónkat, a Földet,

gyönyörű mélységeit és égbe szökő magaslatait,

elevenségét, változatosságát, az élet bőségét, és közösen arra kérjük:

Tanítson és vezéreljen minket.

Szólítjuk a Holdat, a Napot és a Csillagokat,

melyek életünk ütemét és évszakait vezénylik,

melyek emlékeztetnek minket arra, hogy egy nagy mindenség részei vagyunk,

és kérjük őket:

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

Szólítjuk, kik e Földön éltek,

őseinket és barátainkat, kik a legjobbat álmodták meg a jövendő nemzedéknek,

s kiknek élte alapja a miénknek és hálát adva fordulunk hozzájuk, hogy

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

Szólítjuk a Magyarságot,

Vándorútjaik állomásait, a Kárpátok ormait, a csendbe burkolt csúcsokat,

a fennsíkok szikláit, zöld völgyeit, vadvirágos rétjeit és élelmet adó földjeit,

és arra kérjük őket:

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

Szólítjuk a vizeket,

melyek a szemhatáron túl és mentén karéjba fogják a Földet,

csermelyeinkben, patakjainkban, folyóinkban folynak,

kertjeinkre és földjeinkre hullnak, és kérjük őket:

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

Szólítjuk a földet,

mely betevőnket adja, a tápláló talajt, a termékeny szántót, a bőven termő kertjeinket és gyümölcsöseinket, és arra kérjük őket:

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

Szólítjuk az erdőket,

a sudáran égbe nyúló faóriásokat, melyek gyökere a földbe, ága a mennybe ér,

az erdeifenyőt, a tölgyet, a bükköt és valamennyit mind közül, s kérjük őket:

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

Szólítjuk az erdők, mezők és vizek teremtményeit,

fivéreinket és nővéreinket, a farkast, a szarvast, a galambot és a sast, édesvízi halainkat és

mindazokat, kikkel a vándorlásaink alatt hangolódtunk össze megosztva az otthont egymással,

és arra kérjük őket:

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

És végül szólítjuk mind, mit legszentebbnek tartunk,

a szeretet és igazság Nagy Szellemének jelenlétét és hatalmát,

mely az egész Világmindenségen keresztül árad.

Legyen velünk, hogy

Tanítson és vezéreljen minket.

Az Utazás

Egy nap felismerted,
mi a dolgod,
és hozzá is fogtál,
bár körülötted mindenki
jobban tudta, mi jobb neked,
bár az egész ház remegni kezdett,
s a régi béklyót érezted a lábadon.
"Ments meg!"
- kiáltozta mindenki.
De te csak mentél tovább.
Tudtad, mi a dolgod,
bár a szél mindenbe
belekotort görcsös ujjaival,
és ők szörnyen búsultak.

Már így is későre járt,

s a vad éjszakában
az út telis-tele volt
letört ágakkal és kövekkel.
Ám mikor elhalkult a hangjuk,
szép lassan átszűrődött
a csillagok fénye a felhőkön,
s meghallottál egy új hangot,
lassanként felismerted
benne a saját hangodat,
amely mindig veled volt,
amikor egyre mélyebbre
hatoltál a világ szövetében,
eltökélve, hogy megteszed
az egyetlen dolgot, amit megtehetsz,
hogy megmented az egyetlen életet,
amelyet megmenthetsz.

Mary Oliver

Három Ni

Fontos lenne tudomásul venni, hogy itt a Földön egy globálisan működő élő organizmus szerves részei vagyunk. Ennek hatásmechanizmusa pontosan úgy működik, mint a saját testünk. Ha nem figyelünk minden pontjára, elromlik az egyik alkatrész. Hiába gyógyítgatjuk pótszerekkel, kemikáliákkal, beplantátumokkal, ha meg is gyógyul, egy másikat megterhelünk. Később az is elromlik és a folyamat végül kicsúszik az irányításunk alól, ahogy a Földnek talaja is a lábunk alól.

Szerezzük vissza az eredeti harmóniánkat, mert ennek mellékhatásai kedvezően csatolódnak vissza a környezet irányába, valamennyi élő organizmust újra élővé, éltetővé formálva. Ha erre koncentrálunk, akkor legalább eltereljük a figyelmünket 2012-ről, a Föld anomáliáiról, a globális felmelegedésről, stb és a válságunk valós gyökereinek kiindulópontjait rendezzük vissza egy egészséges alapállásba. Ebben a formában nyugodtan magunkkal ránthatunk bárkit és bármit, mert csak a kedvező irányba zuhanhatunk.

Árnyék

Szellemünk erejét hatalmas hittel és lelkesedéssel kell önmagunk árnyéka ellen bevetnünk. Ott, ahol a félelmeink és a rögeszméink tanyáznak, minden erőnket latba kell vetni ahhoz, hogy a szükséges áttörést el tudjuk érni. Blokkjaink kivetülései sokkalta nagyobb teret sötétítenek be, mint elképzelni tudunk, de nem kell megijedni ettől, mert ezt nevezik élettapasztalatnak. A rémületünk is csak azért van, mert azt hisszük, hogy ezekkel a rémképekkel együtt kell élnünk létezésünk végestelen végéig. De ez hülyeség. Választhatjuk azt is, hogy felfogtam, megértettem, elhelyeztem a tudástáramban és el is engedtem várva a következő tapasztalást. Ebben a formában egyfelől könnyítünk az elménk által irányított kezünk (akaratunk) remegésén, másrészről a kézben tartott lámpásunkkal is egyre nagyobb területet tudunk visszaszerezni a saját árnyékunkkal terhelt életkörülményeinkből.

Gondolatmentesítés

Az intuíció korában el kell engedjük az elmének azon törekvését, hogy végeláthatatlan ciklusban rágódjon a múlton és tervezgesse a jövőt. Azért van erre szükség, mert rengeteg tennivaló vonzza a figyelmünket a jelenben. A dolgainkat pedig csak akkor fogjuk tudni kielégítően elvégezni, ha kikapcsoljuk a leggyengébb láncszem elemzésre, döntéshozásra való vágyakozását vagy azon törekvését, hogy terminátornak alkalmazzon minket a tervezés és a végkifejlett közötti időtérbe.

Az intuíció korában a figyelem és a fókusz a mostra irányul. Nincs semmi okunk ettől eltérni vagy ebből kilépni. A tennivalóink, a feladataink önmagukat rangsorolják fontossági sorrendbe és nem az elme által szükségeszerűnek vélt módon történnek meg. Az elme kikapcsolásával több időnk és energiánk marad arra is, hogy élvezzük is, amit teszünk, és jól is végezzük el mindet. Az aggodalmaink is csökkennek, mert fontossá válunk mások számára, a munkáltatónak pl, hiszen kiváló munkát végzünk. Lesz időnk másokra is figyelni, életünkből is mind nagyobb képet tudunk majd befogadni és meglátni. Ez további segítséget jelent abban a vonatkozásban is, hogy előre meglátjuk majd a kedvezőtlen kimeneteket, fel tudunk azokra készülni és nem reagálunk az életünkre, hanem tegyük a dolgunkat. Gondtalan gondolatmentességben. A mostban.

Napi Szösszenet

Az emberi lény része az egésznek, amit Univerzumnak nevezünk. Önmagát, gondolatait, érzéseit – a tudat valamiféle optikai csalódásaként – úgy érzékeli, mintha azok elkülönülnének a mindenség többi részétől. Ez a téveszme egyfajta börtönt jelent: személyes vágyainkra korlátoz bennünket és arra, hogy néhány közelálló embert szeressünk. Az a feladatunk, hogy a kört tágítva kiszabadítsuk magunkat ebből a börtönből és a kör magába foglaljon minden élőlényt, a természet teljes egészét a maga szépségében.

Albert Einstein

Napi Szösszenet

A nagyon gazdag apa egy napon elvitte fiát országot járni, azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegényen élnek az emberek. Néhány napot töltöttek egy nagyon szegény család farmján. A hazafelé vezető úton az apa megkérdezte a fiát, milyennek találta az utazást?

Nagyszerű volt apám.

Láttad, milyen szegények az emberek?

Ó, igen.

Akkor meséld el nekem, mit tanultál az utazásunkból!
Láttam, hogy nekünk csak egy kutyánk van, nekik 4. A mi úszómedencénk a kertünk közepéig ér, az ő tavuk végtelen. Nekünk importált lámpásaink vannak, nekik a csillagok világítanak éjjelente. A mi udvarunk az előkertig ér, ők birtokolják az egész horizontot. Nekünk egy kicsi birtokunk van, az ő mezeik túllépnek a látóhatáron. Nekünk szolgáink vannak, ők másokat szolgálnak. Mi vesszük az élelmet, ők megtermelik maguknak. Bennünket falak vesznek körül, hogy megvédjenek, nekik barátaik vannak, akik megvédik őket.

Az apa szóhoz sem tudott jutni. A fiú végül hozzátette:

Köszönöm apám, hogy megmutattad, milyen szegények vagyunk!

Napi Szösszenet

Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárba. Az árus jó üzletember lévén eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli fiatal vásárlót vonzott oda. Aztán felengedett egy kéket, majd egy sárgát és végül egy fehéret. Egymás után felszálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elől. A kis néger fiú egy darabig álldogált a fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:

-          Uram elengedné a feketét is? Az is felszállna olyan magasra, mint a többi?

A léggömbárus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegét és miközben felszállt a magasba, így szólt:

-          Kisfiam, nem a színe, hanem ami belül van, az emeli a magasba.

Napi Szösszenet

Isten zenéje állandóan ott szól bennünk, de az érzékek élete annyira zajos, hogy elfojtja ezt a csodálatos dallamot, mely különbözik mindattól, amit hallás után érzékelhetünk, és jóval felsőbbrendű minden érzékszervekkel felfogható valóságnál.

Mahatma Gandhi

Kérlek, igazi nevemen szólíts

Ne mondd, hogy elmegyek holnap,
hiszen már ma megérkezem.

Tekints mélyre: minden pillanatban eljövök,
hogy rügy legyek a tavaszi ágon,
hogy törékeny szárnyú, kismadárként
dalolni tanuljak új fészkemben,
hogy hernyó legyek a virág kelyhében,
hogy rubin legyek, mely benne rejlik a kőben.

Megérkezek, hogy sírjak és nevessek,
hogy féljek és reméljek,
szívem ritmusa minden élő születése és halála.

Én vagyok a tiszavirág, ki átalakul
a folyó tükrében,
s én vagyok a madár is, ki tavasszal eljön,
hogy véget vessen a kérész életének.

Én vagyok a tiszta tóban boldogan úszkáló béka,
s én vagyok a sikló is, ki csendben közelít,
majd felfalja áldozatát.

Én vagyok az ugandai gyermek, csupa csont és bőr
lábaim mint a bambuszbot, olyan vékonyak,
és én vagyok a fegyverkereskedő is,
ki Afrikában teszi pénzzé a gyilkos szerszámokat.

Én vagyok a csónakon menekülő, tizenkét éves kislány,
ki a tengerbe veti magát, miután a kalóz megerőszakolta,
és én vagyok a kalóz is, kinek szíve
még vak és nem képes szeretetre.

Én ülök a Politbüróban,
korlátlan hatalommal a kezemben,
s én vagyok az is, kinek a „vér-adósságát”
népe felé törlesztenie kell,
lassan elpusztulva egy munkatáborban.

Örömem, mint a tavasz, olyan meleg,
s az élet minden színterét virágba borítja,
Fájdalmam, mint a könnyfolyó, olyan teljes,
s megtölti a négy óceánt.

Kérlek, szólíts valódi neveimen,
hogy egyszerre hallhassam, hol sírok és nevetek,
hogy láthassam: örömem és fájdalmam egy.

Kérlek, szólíts valódi neveimen,
hogy felébredhessek végre,
és kitárhassam szívem kapuját,
az együttérzés kapuját.

Thich Nhat Hanh

Ima

Tanuld meg a víztől követni az utad,

Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.

Tanulj az árnyéktől őrködni éberen,

Tanulj a sziklától megállni helyeden.

Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,

Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:

Hogyan kell életed leélni csendesen.

Tanuld meg tőlük, hisz mind testvéred:

Hogyan kell szépen élni és szépen halni meg.

Tanuld a féregtől: semmi sem felesleges,

Tanuld a rózsától tisztán maradni meg.

Tanuld a lángtól elégetni szennyed,

Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.

Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,

Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.

Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,

Tanuld a csillagoktól, hogy az Égben az erőd.

Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj,

Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől se félj.

Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,

Nézd meg, milyen terhet cipel a hangya.

Tanuld meg a világtól, hogy a légy szép és kecses,

Tanulj a kismadártól, szabadon repülgess.

Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint Ő,

Mindentől tanuljál, mert mind veszendő.

Úgy figyelj utadon, mi célhoz viszen,

Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!

Teremtés

Az Intuíció Kora a figyelem és az érdeklődés központosításával válik kézzel is foghatóvá. Az érdeklődésünket csakis önmagunk élménnyé formálására, a figyelmünket a saját jelenvalóságunk örömtelivé alakítására helyezzük. Nincs alternatív apelláta és további elterelő maszlag.
Ha erre képesek vagyunk, akkor egy nagyon forradalmi elképzelés kapujába értünk. Meg kell látnunk életünkben azokat a teremtéseinket, melyeket már réges-régen létrehoztunk, csak nem vettük eddig észre. De ott vannak és minket támogatnak. Kerüljünk hát velük kapcsolatba és hangolódjunk össze dolgainkkal és engedjük meg nekik, hogy alakot öltsenek olyan végső formában, ami igazodik a pillanatnyi állapotunkhoz. Nem kell hozzá semmi más, csak a figyelem fókusza és az érdeklődésünk folyamatos fenntartása. Tudom, sokan egy vastag buxára, egy jó buxára vágynak, de a Szellemi Embernek nem feltétlenül az anyagi javak és az élvezetek kiteljesítése életének fő célja. Egyébként is, előre meg kell határozni, mi lenne az, amire a pénzt el szeretnéd költeni, ami örömöt okozna, ami mosolyt csalna az arcunkra és mások arcára is.

Az Intuíció Korában az élet beteljesítése egy olyan testi-lelki-szellemi közösség harmonikus megvalósítása, amiben addig próbálunk összeolvadni elképzeléseinkkel, amíg azokat észre nem vesszük, mint megvalósult álom. A forradalmi, hogy ha abban a környezetben találnánk meg az örömünket, ami éppen körbe vesz minket, és nem a sanyarú állapotunkon szöszörögnénk állandóan, akkor már most is élvezhetnénk saját előreteremtéseinket és több energiát tudnánk fordítani a további teremtményeinkkel való összekapcsolódásra.

óriáscupppp

Teremtés

„Mi vagyunk az erő és az anyag csodája, ami önmagát hozza létre az akaraton és a képzeleten túl. Az Univerzum éltető ereje formákkal kísérletezik, és Te vagy az egyik varázsló. Én a másik, és a többiekről se feledkezzünk meg. Az Univerzum elevennek kiáltja ki magát és mi vagyunk az egyik kiáltása.”

Ha teremteni akarsz valamit, idézd fel a legutóbbi megvalósult vágyakozásodat. Szerettem volna egy diktafont. Fel akartam venni a meditációim, utazásaim élményeit, a Barátaimmal folytatott beszélgetéseimet, mert nagyon sok olyan dolgot kimondunk ilyenkor, amire esetleg később nem is emlékezünk. Pedig fontos lenne. Felmentem a guglra. Árukereső. Szóval mindegy, nézegettem, mérlegeltem, ízlelgettem a választékot. Elmentem egy nagy sztorba is, hogy jól megfogdossam a kedvenceket. Aztán beletekintettem a pénztárcámba és kiválasztottam a lehetőségeimen belülit. Vidulva vittem magammal a zsákmányt.

Az új élet megteremtése is hasonló módon megy végbe. Meg kell kívánni azt az életet, amit élni szeretnél. Azt a tevékenységet, amit csinálni szeretnél. Azt a partnert, akivel örömteli élményeket szeretnél átélni. Stb. Ehhez nem kell más, mint teljesen azonosulni azokkal a képekkel, amit a saját elmédben formálsz meg. Egyszerűen elképzeled olyannak, amilyennek akarod. Fejlesztgeted, finomítod, egyre inkább a magadénak érzed, szinte már éled is. Érzed a tapintását, illatát, azokat az érzeteket, melyeket a cél magával hozhat. Ragaszkodni kell jelenlétéhez. Ha van időd, fel kell eleveníteni a képzeleted teremtményének pillanatnyi állapotát. Újabb részletekkel kell színesíteni, fejlesztgetni. El kell azt is képzelni, hogy milyen hatással lenne a teremtményünk a többi embertársunkra. Mennyire akarják Ők is, hogy megvalósuljon a teremtő magunk képe. Mennyi örömöt adna számukra, milyen sokat tenne hozzá mindannyiunk életéhez.

Aztán, ha a teremtmény is úgy akarja, mert eljött az idő, megszületik és életre kell. Nem kell előre gondolkodni azon, hogy hogyan. Ezt rá kell bíznunk a képzeletünk tárgyának teremtő szándékaira. Ő tudja a dolgát és talán még jobban is, mint Mi. A türelem erényét gyakoroljuk addig. A várakozás sem telik el hiába, hiszen folyamatosan a teremtő képzeletünkkel vagyunk elfoglalva és nem a várakozás türelmetlenségével.

Csak azt nem tudom, mitől remeg a kezem és a szám széle….

Ray Bradbury után kissé szabadon.

Napi Szösszenet

Rád gondolok, ha alkony tüze vérzika tengeren,

Rád gondolok, ha hold ezüstje fénylika csermelyen.

Arcod látom, ha szél kavarja messze.

Az út porát,vagy késő vándor ballag mélán estefahídon át.

Hangod hallom, ha hullám mossa lágyana szirteket,

s léptem neszét hallgatja hűs magánybana kis berek.

Veled vagyok. Még akkor is, ha léptedtávolba vitt.

Lement a nap. Gyúlnak a csillagfények.Mért nem vagy itt?

Göthe: Rád Gondolok

Napi Szösszenet

Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.

Seneca

Napi Szösszenet

Lobog a tűz a szenvedély lelkemben újra ég
Amit tudtam bőkezűen szétosztottam rég
De annyi minden van még belül tán alig hiszed el
Látom rajtad s örülök hogy minden érdekel

Hittem azt hogy nem felejtesz őrzöl a szíved mélyén
A dalok eljutnak hozzád megérintenek
Cserébe a szeretetért amit jószívűen adtál
Most mindenem neked adom titkaim nincsenek

ördög is voltam és gyönyörű angyal
Ahogy jól esett éppen
Földre rogytam szálltam az égen
Voltam hű és hűtlen
Hol gazdag voltam hol nagyon szegény
Bátor bár néha féltem
De soha senki ne mondja rám, nem az álmaimnak éltem

Újra előtted állok mindenem beleremeg
Ha száz életem volna százat adnék neked
Vidd el a szívem vidd el a dalt minden rólunk szól
Velem tartottál most és régen s tudod rólam jól

ördög is voltam és gyönyörű angyal
Ahogy jól esett éppen
Földre rogytam szálltam az égen
Voltam hű és hűtlen
Hol gazdag voltam hol nagyon szegény
Bátor bár néha féltem
De soha senki ne mondja rám, nem az álmaimnak éltem

Révész Sándor

Napi Szösszenet

Az utazónak meg kell kérdeznie: "Jó úton járok-e?"
Számos út hosszú és kanyargós.
Tele olyanokkal, akik eltévelyedtek.
Egyesek haladnak saját útjukon,
a sors vezérletével,
s nem egy helyet keresnek,
hanem egy rokon lelket.
Mások összeállnak és biztonságra lelnek egymás karjaiban.
Egyesek eltávolodnak a csapástól, hogy elkerüljék a kísértés ösvényét.
Ám azok, akik túlságosan a lábuk elé néznek,
nem veszik észre, hova jutottak.
És gyakran meglepi őket
a célállomás.

Napi Szösszenet

Bár a vad sörényes cseléd gondolatai kicsit feszítik a közlési vágyamat, a béke harmóniája megengedi számomra, hogy átutazóként elmélkedjek a jóság, az öröm és a meghittség pillanatain.

Napi Szösszenet

Ha jól látom és Ő sem anyámat látja lóháton,
akkor ez a csodálatos gombszemű az Egyetemesség
Morfiumgenetikus Mezejében olvad össze a
Teremtő jelenvalóságával. Remélem vele vagyok.

Napi Szösszenet

Talán egy kicsit olyannak érzem magam, mint a szigetek sokasága a tengereken: a felszínem magányos, esőáztatta, szélfútta, túlhevített, de az önmagamba fordulás után az egység összekapcsolódása enyhíti a rossz érzéseimet. Palackban küldöm hát az üzenetet arról, hogy létezem.

Napi Szösszenet

In La kech! - Én is Te vagyok! - mondták még a Maya időkben.