Napi Szösszenet

Uralod, ha elengeded.
Eléred, ha nem kergeted.
Tiéd, ha már nem akarod.
Megtalál, ha nem kutatod!

Megosztás

A másoknak feltett kérdéseink és a külvilág irányába leírt, kimondott megosztásaink hozzák lendületbe azokat a megoldásokat, melyek igazán foglalkoztatnak minket. Azt a képet, zenét, írást, amit megmutatsz magadról, amit megosztasz másokkal, amilyen témák éppen foglalkoztatnak téged, az Vagy. Ami nem jön ki belőled az csupán megoldatlan kihívás, elfeledett gondolat, egy illúzió rémképe marad.

A megosztásaidra, a feltett kérdéseidre érkező válaszok és reakciók biztosítanak neked teret arra, hogy a visszajelzésekben egyrészt felfedezd önmagad bátorságát, másfelől a válaszd adó támogató nagyszerűségét. A merészséged nem csak a kitárulkozásban, a kinyilatkoztatásban van, hanem abban is, hogy a kiáramoltatásoddal másokat is inspirálsz a magadéhoz hasonló cselekedetekre. Hiszen a támogató szó vagy bármilyen formájú visszacsatolás egyben a válaszadó manifesztációja is egyben arról, hogy Ő hogy van, Ő miként azonosul a Te általad felkeltett energiahullámhoz, vagy egyszerűen csak, mi a túró van benne az ügyeddel kapcsolatosan. A lényeg, hogy lehetőséget teremtettél másoknak is a megosztásra és önmaguk megfigyelésére.

Például:

Egy Barátom veszteségeket szenvedett el az utóbbi időben és most nagy a szomorúsága. Ezt meg is osztotta velünk. Bátorság a részéről a közzététel, de egyben arra is inspirál minket, hogy a veszteséggel kapcsolatosan mi is megnyilatkozhassunk ama tekintetben, mit is jelent nekünk a veszteség élménye.

Egy együtt érző kép kitétele azt mutatja, hogy saját szemünkkel is képesek vagyunk látni és befogadni a fájdalmát. Egy fehér színű virág a fényt biztosítja a sötét órák örökkévalóságában.
Egy lassú tempójú zene az együtt rezgést, az együtt létet biztosítja a Barátnak, hogy ne érezze magát egyedül még akkor se, ha nem hagyták magára.
Ugyan ezek szóban, írásban történő megformálása még nagyobb jelentőséggel bír, még nagyobb részvét közvetlenségét tükrözik. Valódi partnerséget mutatnak a válaszadóktól.
Egy „őszinte részvét” nyilvánítás már kicsit távoli nekifutást jelent az illetőtől vagy tükrözheti a veszteségtől való félelmet, esetleg a „nem is tudom, mit mondjak” gondolatisággal. Ez nem ciki, mert egyébiránt nem is lenne szükség megnyilvánulni, a válasz csak lehetőség, nem kell minden áron belefolyni mások élményébe.
„Milyen egyedül lehet ez a lány?” kérdés, elég távoli állapotot és nagy félelmeket tükröznek vissza.

Ergorum sodrikum (ez nem jelent semmit), ha kinyílunk mások felé, egy kívülálló szemével jól megfigyeljük, milyen hullámokat gerjesztettünk, befogadjuk és el is engedjük a reakciókat, a megélt, megfigyelt és helyére került tapasztalatok birtokában képet alkotunk a továbblépésről, és megcselekedjük a problémáink feloldására a következő tökéletes lépést.

(valaki matat a záron…….hozzák az injekciót……. szép álmokat….)
hhhhrrrrkkkkk…pityipű…..

Teremtő jelenlét

Amikor az egyén képes a fókuszát a jelen pillanatában megállítani és fokozatosan kiterjeszteni, akkor egyedülálló lehetőség birtokosa lesz. Ez először is abban nyilvánul meg, hogy kikeveredik a problémáinak és kérdéseinek megoldása során rá nehezedő döntési kényszer terhe alól. Ez - a stop gomb megnyomásáig - másodpercenkénti választással ajándékozta meg őt és környezetét is. Ebben a színes választási forgatagban, amikor is saját magunk és a minket körbe vevő tömeg is állandó döntési kényszerben apasztja a nullára akkumulátorait, már csak akkor vesszük észre a kredencben a mécses tartó dobozt, ha lefejeltük.

A második jól megfigyelhető vonás, hogy teljesen megszűnik a tervezési fázis és marad elegendő energiánk arra, hogy képeket tudjunk alkotni egy általunk elképzelt jelenvalóság örömteli pillanatairól.

A módszer egyszerű: jelen vagyunk önmagunkban, kiszűrve a közvetlen környezet impulzusait. Egyáltalán nem nehéz. Saját magunkra kell csak figyelni. Nem az orrunk hegyét, vagy a lélegzést, vagy az energiát, ami ide-oda áramlik, jön és megy. Ez csak misztikus okosság. Nem is olcsó megtanulni. Elég ennyi: ülök az uszoda folyosóján, lábam keresztbe téve, kezemben a toll és a füzet. Mellettem hajat szárítanak, egy gyereknek éppen fáj a hasa. Elég nagy a zaj, de nem zavar, hiszen éppen írok. Mosolygok magamban, mert azon tűnődtem, hogy éppen olvasod, hogy leírom, amit olvasol. Nem röhejes ez. Csak két jelenvalóság összefolyik az eltérő idejűsége ellenére, és mindkettőnknek mosolyt csal az arcára. Szeretném tágítani ennek a pillanatnak a lehetőségét azzal, hogy sokan olvassák ezt az írást, és még többen mosolyognak. Többeknek sikerült megmozgatni a fantáziáját, a képi látásmódját azzal, hogy az olvasás közben, most, azon méláznak, miképpen lennének képesek ők is előre befolyásolni a saját jövőjüket egy teremtő gondolattal.

Nevetek önmagam izgalmán, mert már előre látom, hogy a hajnali NHL meccs után azonnal meg fogom Veletek osztani az írásomat. Inspirálni és provokálni fog. És ennek szánom. Provokáció és inspiráció. Teszek mellé majd egy reggeli kávé frissítő illatát és a felszolgálás kedvességét. 2 csészével küldöm. Mert meg is dumálhatnánk az egészet. Az én kitágított képzeletemben már folyik a diskurzus. Kávé, saját készítésű, roppanós keksz, illatok, érzések és halk megosztások. Együttlétben vagyunk együtt. Fény, színek, nyugodt tér és az összekapcsolt figyelem. A jövő alakul, mert egy mosolyra lettem figyelmes, ami a fülcimpám felé igyekezett. Nem képzellek a térbe konkrétan Téged. Ha ezt tenném, a vágyakozás köszönne be és az ego képzeletévé silányítaná le a harmónia-teremtő valóságom látószögét. Tudod, hogy várlak, tudom, hogy várod a képet szemed vetítővásznára.

Lábat cseréltem és észrevettem, hogy teljesen eltűntek mellőlem az uszoda titánjai és titánillái, a sellők és a szüleik. Nem köszöntem el Tőlük, mert nem is vettem észre, hogy leléptek. Erős volt a jelenlétem, nagy volt a koncentráció, élmény a kép. Ha ebből nem lesz valóság, akkor lángos sem lesz otthon ma este – gondoltam.

……….

És volt!!!

És Lili-baba is előkerült.

Mindenkinek szép napot!

Ma próbáld ki, hogy nem problémázol, nem döntesz, és sokat úszol a képzeleted hullámain egy hártyavékony szörfdeszkán

Napi Szösszenet

Az öreg Cherokee indián mesél az unokájának, hogy egy harc dúl a lelkébe. A harc két farkas között zajlik. Az egyik a gonosz és tele van dühvel, irigységgel, bánattal, fájdalommal, arroganciával, önsajnálattal, bűntudattal, kisebbségi érzéssel, hazugsággal, hamis büszkeséggel, felsőbbrendűséggel. A másik jó és tele van békével, örömmel, szeretettel, alázatossággal, reménnyel, szépséggel, jósággal, kegyességgel, bőkezűséggel.

Az unoka egy rövid gondolkozás után megkérdezi: és melyik farkas fog győzni?

Az öreg válasza: amelyiket etetem.

Ima és meditáció

IMA és MEDITÁCIÓ

Szólítjuk szülőbolygónkat, a Földet,

gyönyörű mélységeit és égbe szökő magaslatait,

elevenségét, változatosságát, az élet bőségét, és közösen arra kérjük:

Tanítson és vezéreljen minket.

Szólítjuk a Holdat, a Napot és a Csillagokat,

melyek életünk ütemét és évszakait vezénylik,

melyek emlékeztetnek minket arra, hogy egy nagy mindenség részei vagyunk,

és kérjük őket:

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

Szólítjuk, kik e Földön éltek,

őseinket és barátainkat, kik a legjobbat álmodták meg a jövendő nemzedéknek,

s kiknek élte alapja a miénknek és hálát adva fordulunk hozzájuk, hogy

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

Szólítjuk a Magyarságot,

Vándorútjaik állomásait, a Kárpátok ormait, a csendbe burkolt csúcsokat,

a fennsíkok szikláit, zöld völgyeit, vadvirágos rétjeit és élelmet adó földjeit,

és arra kérjük őket:

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

Szólítjuk a vizeket,

melyek a szemhatáron túl és mentén karéjba fogják a Földet,

csermelyeinkben, patakjainkban, folyóinkban folynak,

kertjeinkre és földjeinkre hullnak, és kérjük őket:

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

Szólítjuk a földet,

mely betevőnket adja, a tápláló talajt, a termékeny szántót, a bőven termő kertjeinket és gyümölcsöseinket, és arra kérjük őket:

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

Szólítjuk az erdőket,

a sudáran égbe nyúló faóriásokat, melyek gyökere a földbe, ága a mennybe ér,

az erdeifenyőt, a tölgyet, a bükköt és valamennyit mind közül, s kérjük őket:

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

Szólítjuk az erdők, mezők és vizek teremtményeit,

fivéreinket és nővéreinket, a farkast, a szarvast, a galambot és a sast, édesvízi halainkat és

mindazokat, kikkel a vándorlásaink alatt hangolódtunk össze megosztva az otthont egymással,

és arra kérjük őket:

Tanítsanak és vezéreljenek minket.

És végül szólítjuk mind, mit legszentebbnek tartunk,

a szeretet és igazság Nagy Szellemének jelenlétét és hatalmát,

mely az egész Világmindenségen keresztül árad.

Legyen velünk, hogy

Tanítson és vezéreljen minket.

Az Utazás

Egy nap felismerted,
mi a dolgod,
és hozzá is fogtál,
bár körülötted mindenki
jobban tudta, mi jobb neked,
bár az egész ház remegni kezdett,
s a régi béklyót érezted a lábadon.
"Ments meg!"
- kiáltozta mindenki.
De te csak mentél tovább.
Tudtad, mi a dolgod,
bár a szél mindenbe
belekotort görcsös ujjaival,
és ők szörnyen búsultak.

Már így is későre járt,

s a vad éjszakában
az út telis-tele volt
letört ágakkal és kövekkel.
Ám mikor elhalkult a hangjuk,
szép lassan átszűrődött
a csillagok fénye a felhőkön,
s meghallottál egy új hangot,
lassanként felismerted
benne a saját hangodat,
amely mindig veled volt,
amikor egyre mélyebbre
hatoltál a világ szövetében,
eltökélve, hogy megteszed
az egyetlen dolgot, amit megtehetsz,
hogy megmented az egyetlen életet,
amelyet megmenthetsz.

Mary Oliver

Három Ni

Fontos lenne tudomásul venni, hogy itt a Földön egy globálisan működő élő organizmus szerves részei vagyunk. Ennek hatásmechanizmusa pontosan úgy működik, mint a saját testünk. Ha nem figyelünk minden pontjára, elromlik az egyik alkatrész. Hiába gyógyítgatjuk pótszerekkel, kemikáliákkal, beplantátumokkal, ha meg is gyógyul, egy másikat megterhelünk. Később az is elromlik és a folyamat végül kicsúszik az irányításunk alól, ahogy a Földnek talaja is a lábunk alól.

Szerezzük vissza az eredeti harmóniánkat, mert ennek mellékhatásai kedvezően csatolódnak vissza a környezet irányába, valamennyi élő organizmust újra élővé, éltetővé formálva. Ha erre koncentrálunk, akkor legalább eltereljük a figyelmünket 2012-ről, a Föld anomáliáiról, a globális felmelegedésről, stb és a válságunk valós gyökereinek kiindulópontjait rendezzük vissza egy egészséges alapállásba. Ebben a formában nyugodtan magunkkal ránthatunk bárkit és bármit, mert csak a kedvező irányba zuhanhatunk.