„Időnként úgy érzem, mintha szétterülnék a táj fölött, és bekúsznék a dolgok belsejébe, ott lakoznék minden fában, a hullámok játékában, a vándorló felhőm árnyékában, … Merre jársz … az illatodat keresve szállok egész nap, hogy számban hozom el éltető vizemet, itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort, ahogy szemedhez ér, én ott vagyok veled..” Ákos után, szabadon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése